Este van már, késő este,
Pásztortüzek égnek messze.
Messze, messze, más határon,
Az alföldi rónaságon.

Száll a madár ágról-ágra.
Szál az ének szájról szájra.
Már a nap is lemenőben,
Tüzet rakott a felhőben.

A faluba' minden csendes,
Még az éj-madár sem repdes.
Nyugodalom lakik benne,
Mintha temetőbe' lenne.

Újra előkerült az öreg fafurulya. Dolga van még a világban. Az itt előadott verzió is túl van már az első élő előadáson. Ilyenkor, mikor más műfajjal keresztezem régi dalainkat, mindig van egy kis izgalom. Nagyon sokféle zenét hallgattam fiatalkoromban és ezek bizony gyakran összekeverednek a fejemben, a gyerekkori régi dalokkal. Hogy ebből mikor mi jön elő? Hát most ez…

Szerencsére, most már újból többször meg tudok szólalni élőben is. Ott azonnal látom, hogy mi az, amit elfogadnak. Itt egy kicsit nehezebb. De azért itt is látszik.

Egyedül kicsit időigényes ilyen dolgokkal játszani, de ennek is megvan a szépsége. Sajnos a többműszakos munka erősen korlátozza a házi zenélgetést, erre talán ez az egyik megoldás.