Amikor átlépek, egy megosztón egy kerek számot mindig keresek egy dalt, ami valamiért kedves, talán nemcsak nekem… Egy kis visszatekintést szeretnék megosztani. Egy dal, ami sok ember fantáziáját megmozgatta már. A saját emlékeimmel vegyítve. Többféle angol szöveggel létezik, állítólag Burns abban a hiszemben jegyezte le, hogy még írásban nem jelent meg ez a skót népdal.

Magyarul is kétféle szöveg bukkanik fel gyakran. Ezeknek azonban nem sok köze van az angol szövegekhez. A rossznyelvek szerint, ennek a dallamára íródott Arany János Walesi bárdok című verse is. Mindenesetre elénekelhető ezzel a dallammal, ez biztos. Többször játszottam már élőben is, ezzel a kísérettel azonban most hangzik el először. Harmonika és a furulya hangja együtt egy érdekes kísérlet. Hallottam már ilyen felvételeket, bár más műfajban…

A képek videóból kivágott pillanatok, élő előadások, felemelő, vagy éppen mókás pillanatai mozdulatai. A képek nagy része még a Bakonyszentlászlói Nóta és Népdalkör tagjaként eltöltött időből származnak. Emlékfoszlányok kis grafikus játékkal átszínezve. Barátok, emlékek, talán nem véletlen, hogy pont erre a zenére lettek csokorba szedve… Jut még eszedbe, Kedvesem…

Alább négyféle szöveget másoltan be, talán ez a sokféle változat is jelzi, hogy vannak dallamok, amik többet hordanak magukban, mint a szavak, amit hallunk az énekes szájából...

A kis szösszenetem elején látható képen a mai napig mosolyogva gondolok. Lehet, hogy most kivívom az állatvédők haragját, de a barátom szerint, játék közben, a négynegyed szünetrészében, egy levegővétel közben agyon ütni egy idegesítően zizegő szúnyogot, már művészi teljesítmény. Persze ettől még ugyanolyan amatőr maradok, de egy kuncogásra mindig okot ad ez az emlék.

Traditional Song

Modern English Translation

Auld   Lang Syne

Should   auld acquaintance be forgot,
  And never brought to mind?
  Should auld acquaintance be forgot,
  And days o’ lang syne!

Chorus:
  For auld lang syne, my dear
  For auld lang syne,
  We’ll tak a cup o’ kindness yet
  For auld lang syne!

We   twa hae run about the braes,
  And pu’d the gowans fine,
  But we’ve wander’d mony a weary foot
  Sin’ auld lang syne.

We   twa hae paidl’t in the burn
  Frae morning sun till dine,
  But seas between us braid hae roar’d
  Sin’ auld lang syne.

And   there’s a hand, my trusty fiere,
  And gie’s a hand o’ thine,
  And we’ll tak a right guid willie-waught
  For auld lang syne!

And   surely ye’ll be your pint’ stoup,
  And surely I’ll be mine!
  And we’ll tak a cup o’ kindness yet
  For auld lang syne!

Times   Gone By

Should   old acquaintances be forgotten,
  And never brought to mind?
  Should old acquaintances be forgotten,
  And days of long ago!

Chorus:
  For times gone by, my dear
  For times gone by,
  We will take a cup of kindness yet
  For times gone by.

We   two have run about the hillsides
  And pulled the daisies fine,
  But we have wandered many a weary foot
  For times gone by.

We   two have paddled (waded) in the stream
  From noon until dinner time,
  But seas between us broad have roared
  Since times gone by.

And   there is a hand, my trusty friend,
  And give us a hand of yours,
  And we will take a goodwill drink (of ale)
  For times gone by!

And   surely you will pay for your pint,
  And surely I will pay for mine!
  And we will take a cup of kindness yet
  For times gone by!

Magyar verzió 01

Magyar verzió 02

Egy autó járt Budára át
  A régi hídon át.
  Ott ültünk hárman szótlanul:
  Te meg én, a boldogság.
  A tó ködében távol járt
  A nyár, a csók, a föld,
  Az autó végleg elsuhant
  És híd is összedőlt.
 
  Oly csókos volt az alkonyat
  A vén sziget felett,
  Száz esküt súgtál énfelém:
  Örökké a szívem tied.
  A bálnak régen vége már,
  Az álarc rég lehullt.
  A nyár, a csók, az esküvés
  És a híd a vízbe hullt.
 
  A nyár, a csók, az esküvés
   a híd a vízbe hullt.

Jut még eszedbe kedvesem
  a boldog ifjúság,
  az erdőszéli kis patak,
  s a régi jó barát?
  Ó gondolj, gondolj néha rám,
  a sors bár merre hajt.
  emlékül küldöm, kedvesem,
  a régi-régi dalt.
 
  Mily fürge táncban kergetőztünk
  fönn a dombtetőn
  most fáradt lábbal bandukolva
  járunk reszketőn.
  Ó gondolj, gondolj néha rám,
  a sors bár merre hajt.
  emlékül küldöm, kedvesem,
  a régi-régi dalt.
 
  Mily vígan szelte csónakunk
  a tónak kék vizét,
  most zúgó tenger habja választ
  tán örökre szét!
  Ó gondolj, gondolj néha rám,
  a sors bár merre hajt.