Ha problémás a viszonyom a valósághoz, mi okozza a bajt? A csúnya valóság? Az a a gonosz világ, ami nem igazodik, anyuci és apuci által belémtáplált hamis önmegvalósításhoz?

Mi lehet a nagy probléma a valósággal? Nem elég kerek? Nem elég sarkos? Nem elég gömbölyű?

Vagy talán velem van a probléma? Nem látom a szavak és a valóság közötti különbséget? Nem kéne valakinek az orromra koppintani, hogy törődj a dolgoddal!

Már amikor én gyerek voltam, akkor is voltak hülye pszihómókusok... Tudjátok mivel próbálták meg a gyerekek bizalmát megnyerni? Nem veled van baj, te kis deviáns.... A világgal, nem hajlandó megérteni téged...

Ami a legnagyobb baj, hogy ezek ma szabadon szaladgálnak és gyerekszülésre és nevelésre bíztatnak ugyan ezen elvek alapján... Igen, új élet kell...Egészségben és csibészségben.... de tudja a gyerek, mikor egészséges, mikor tisztelettudó és mikor csibész... Tudja az Anyja és az Apja, hogy dolga van és felelőssége...

Ha szembe megyünk a természettel, akkor halottak leszünk...

A gyermekem az életem folytatása, de nem az én önmegvalósításom eszköze. Én vagyok az eszköz, aminek az a dolga, hogy felnőtt és életerős utódok döntsenek a saját nevükben. Ennyi a dolgunk, sem több, sem kevesebb... A többi, az csak nyafogás....