A trafikügyek nem ma kezdődtek. Valószínűleg sokan csalódni fognak, semmiféle politikai mellékzöngéje sincs a dolognak. Egy egyszerű, régi történet.

 Mivel a gimnáziumba igyekeztem, a történet 1980 előtt játszódott. Akkoriban a zsebpénz egy része füstté vált. Egész egyszerűen elpöfékeltem. Ráadásul, mint afféle mamlasz-kamasz, ez akkor esett a legjobban, ha az iskolában sikerült megtenni. Na de nem ám egy büdös klozeton! Az a hely erre teljesen alkalmatlan. A kazánház, a használaton kívüli helyiségek erre sokkal alkalmasabbak voltak.

Reggel a suli fele baktatva két helyen is majdnem a teljes választék fellelhető volt. Az első a Kávé-tea, a második a nagytrafik. Valamiért aznap a Kávé-tea mellett döntöttem. Jól nevelten kivártan a soromat. Már majdnem nyitottam a számat, amikor megjelent a bajnak forrása. Egy németül sistergő nő bevágódott elém, meg a nem rövid sor elé.

Az, hogy az eladó a korszellemnek megfelelően, a tolakodó felé fordult, nem kis indulatot váltott ki belőlem. Azon meditáltam, hogyan lehetne megtromfolni az akciót. Mivel mást nem tudtam kérni németül csak kávét, ezért egy Omniát meg kellett innom. Meg ki is kellett fizetnem. De annyit megért! Míg az eladó próbálta megérteni a nőt megfogalmaztam szerény kis német mondataimat.

-Pardon meine Frau! Warten sie bitte!- Mielőtt felelni tudott volna, az eladóhoz fordultam.

-Ich möcht ein kaffe!

-Ein oder zwei zukker?

-Zwei

Ekkor már többen vigyorogtak a sorban és neki álltak pusmogni. A németül gagyogó nő egyre zavartabban állt. Úgy volt német a kedves, ahogy én. de ha az lett volna, akkor is… Ekkor már kezdtem élvezni a helyzetet. Letette a frissen gőzölt kávét elém az eladó, ekkor megszólaltam magyarul.

-Amíg el nem felejtem, két doboz Szofit is legyen kedves!

Na, ez volt a kegyelemdöfés! A nő vörös fejjel kirohant az üzletből, amit hatalmas röhögés kísért! Az ezután elhangzott mondatokat már nem idézem, nem idevalók, de az eladót kivéve mindenki vidámabban kezdte a napot!

Ugye, hogy nincs ebben semmi politika, mert ma már demokrácia van és eszébe nem jutna egy eladónak, vagy egy politikusnak a németül gagyogót előbb kiszolgálni, igaz?